Balázzsal hetek óta próbálunk találni időpontot egy közös pecára, de vagy vendégeim voltak, vagy ő nem tudott szabd hétvégét intézni a munkahelyén. A múlt hét végén összejönni látszott a dolog, de az időjárás közbeszólt.
A keddi vihar hozadéka, a folyamatos hullámzás, és a viharjelzés folyamatosan egyesről kettesre,majd vissza változtatása nem akarta, hogy mi ketten közösen horgásszunk, így sajnos kénytelen kelletlen, felhívtam, hogy sztornó a hétvégi peca, ha valami pozitív változás lesz az időjárásban azonnal hívom. Szombat reggel enyhült a szél, így felhívtam, hogy este talán van némi esély arra, hogy vízre szálljunk.
Azt mondta, hogy ha már végre sikerült elintéznie egy hétvégi szabit, akkor már leugranak a párjával a Balatonra, legfeljebb fürdenek egyet. Így is lett. Este ötkor hívott, hogy itt vannak Földváron, mit látok, hogy alakul a szél estére. Mondtam, hogy szerintem mire ideérnek, alkalmas lesz az idő egy csónakos pecára, így egy óra múlva már ott ringatóztunk a Balaton vizén és dobáltunk.
Balázs indulás előtt, megkérdezte, hogy milyen csalikat vásároljon a horgászboltban. Úgy látszik nagyon figyelt arra mit mondtam neki, mert amikor kinyitotta a dobozát, mintha a saját dobozom köszönt volna vissza. Ennek ellenére 3 óra folyamatos dobálgatás után sem volt egyetlen egy kapásom sem. Láttam Balázson, hogy kezdi unni a dolgot, ezért megkérdeztem, hogy sok kicsi süllőt szeretne fogni, vagy inkább egyet, ami komolyabb.
Ő egyértelműen az utóbbit választotta, így folyamatos helyváltoztatás, és csalicserélgetés mellett, cikáztunk helyről helyre, míg végül feltűnt a radaron a jól ismert, semmivel sem összetéveszthető hatalmas árnyék. Ott van! Kiáltottam! Ott van a nagy süllő! Balázs harmadik dobására hatalmas rávágással jelentkezett is az árnyék gazdája, a bot karikába hajlott a kezében, de a 10-50 grammos gerincesbot jól bírta a strapát, szépen dolgozott.
Ameddig Balázs birkózott a hallal, addig én felhúztam a macskát, és kivettem a motort, nehogy fárasztás közben rátekeredjen a zsinór, és elveszítse élete halát. Az erős botnak köszönhetően pár perc múlva ott feküdt a hatalmas süllő test a csónak mellett.
Megmarkoltam a faroknyelet, bal kézzel az álla alá nyúltam és beemeltem a csónakba. Mellesleg szerintem ez a kiemelési mód a legkíméletesebb a süllő számára. A hal 76 cm volt, súlyát nem mértük, mert nem akartuk ezzel is húzni az időt, én olyan 7-7,50 kilóra saccoltam. Egy-két gyors fénykép után, egy erős farkcsapással távozott. Szerencsére az elmúlt napokban 27 C*-ról 22C*-ra hűlt vissza a víz, ez nagymértékben növelte a hal túlélési esélyeit.
Balázs a közös horgászatunk elején panaszkodott, hogy éppen kezdi feladni ezt a módszert, mert eddig nem sok sikere volt a pergetés terén. Remélem a mai esti peca után nem teszi végleg sarokba a pergető felszerelését! 
Legutóbbi hozzászólások